Valahol félúton a színpadi zongorák és az otthoni digitális pianínók között helyezkedik el a legendás FP széria, amely volt már fekete, piros, sőt fehér színekben pompázó is, de most valami egészen új dolog lebeg a levegőben, ami nem más, mint az FP-3.

Főbb jellemzők
A hangszer fedőlapját leginkább a platina színhez tudnám hasonlítani, természetesen fa oldalburkolattal látták el, mint azt már megszokhattuk a papánál is (FP-9). Billentését tekintve a progresszív kalapácsmechanikás billentyűket kapta (PA-5), nem kevesebbet, mint 88 darabot. Ennél a mechanikánál már majdnem teljesen megvalósították az angolmechanikás zongorák sajátosságait azaz, hogy a kalapácsok kifelé néznek és minden egyes kalapács egy húrt üt meg. Az FP-3 esetében már csak a húrok hiányoznak, de azt hiszem, hogy egyelőre még megleszünk nélkülük, hiszen a jól ismert FP-9-es zongorahangot kapta meg a „kis öcsi”, amihez azt hiszem nem is kell kommentár. A többi hangszín terén viszont jelentős bővítést hajtottak végre, hiszen 40 vadonatúj hangszínnel bővült, ami az FP sorozatnál eddig nem volt jellemző. Akadnak itt Rhodes hangszínek, orgonák, akusztikus gitárok és basszusok, vonósok és természetesen az elmaradhatatlan „Jazz Scat” énekkórus, magától értetődően mindez 64 hang polifónia mellett. A kellemesebb gyakorlás érdekében beépítettek egy Session Partner nevezetű kíséretegységet, ami 60 különböző gyári stílust tartalmaz. Ennek a kíséretegységnek külön rögzítési lehetősége van, tehát lehetőségünk nyílik saját dalt is felvételezni a gyári stílusok felhasználásával. A rögzítő egység felvételi mennyisége pont a Session Partner miatt meglehetősen nagyméretű: 30.000 MIDI eseményt tud egyidejűleg felvenni. Csatlakozási lehetőségei a már megszokott sztereó audió be-, illetve kimenetek továbbá MIDI In és Out, valamint egy Damper és egy Soft pedálcsatlakozó. Különös viszont, hogy csak opcionálisan lehet hangszórókkal bővíteni, ebből kifolyólag viszont az alapár meglehetősen alacsony egy ilyen szintű digitális zongorához képest.